Időm szinte semmi. De megoldódik, majd reméljük.
Szóval.
Hát, voltam PENen. Bejött. Meg nem volt rossz. Jó buli volt. Bár, valamiért bennem a tavalyi jobban él még mindig. De az idein, Suhancos ütött. Nem is kicsit. Ilyen extázisba még sosem kerültem egy koncerten sem.
Matekból nem vágtak meg. Szerencse. Talán. Nem tudom. Lényeg hogy meg van.
Volt valami, amivel próbálkoztunk. Mindketten. Nem jött össze. Én úgy érzem, többet tettem a dolgok érdekében, mint te. (bocs, ha nem érzem jól) a megérzéseim még mindig a helyükön vannak. És nagyon jól működnek még mindig. Az lett, amire számítottam, így nagyon meg sem lepett a dolog. Próbálkozunk barátsággal. Ami meglepően, egyelőre, nem is halad rosszul. (ez meglep) meglátjuk mi sül majd ki a dologból. Vele, meg legyél boldog, azt kívánom. Hogy őszintén mondom-e ezt? Nem. De lesz idő, amikor majd őszintén fogom gondolni/mondani.
Van, ami feljött bennem. És elgondolkodtat. Eléggé. Sajnálom. De ma elég sok mindenről eszembe jutott. Feltettem, magamban pár kérdést. Érdemes az embernek küzdeni? Ha érdemes, meddig érdemes? Mikor adja fel az ember? Mitől erős egy ember? És a legfőbb kérdés, én erős vagyok? Ha nem is, annak kell látszanom. Mindenképp.
Ballagás meg volt. Nem volt vészes. Faszán megfáztam.
Érettségi. 2 nap, és kezdődik. Nem akarok beszélni róla, legyen elég annyi, hogy majdnem beszarok, ha rágondolok.
Szóval, mostanában nem vagyok a toppon. Félre ne értsetek, nem sajnáltatni akarom magam. Ahogy szoktam, mindig talpra állok. Majd most is. Idővel. Mert arra most szükségem lenne. Minden szempontból.
Jól vagyok, jól:



4 megjegyzés:
ki a fiú?
melyikre vagy kíváncsi? (:
akivel mostmár csak barátkozni próbáltok?
hát de te ki vagy? (:
Megjegyzés küldése