utánzok.

olvastam a dalma és a sasandi blogját. és leutánzom őket.
megírom én is a kis mesémet.
akkor lássuk.

van egy lány, aki mindig mosolyog. neki ez a legjobb álarca. ez a lány érzelmileg általában baromi instabil. sosem tudja mit kellene tenni az érzelmeivel. sosem tudja mi a helyes út, akármiről van szó.
ez a lány szeret a barátaival lenni. bulizni. vagy csak kiülni a szent istván térre. akármi.
ez a lány, minden nap 05:30 és 06:00 között felkel. elmegy lezuhanyozni. rendbe szedi magát. koffeinhez jut!! hajat csinál. picit sminkel. ruhát keres. (ezzel szokott elmenni a reggel nagy része) bepakol valamit a táskájába, amiről úgy érzi hogy aznap hasznát veheti. plusz még némi kaját, ami mostanság gyümölcs és zöldség, meg 2 liter vizet. elindul az iskolába 06:35 és 06:40 között. a vonaton örlődik hogy mi a faszért nem költözik már be pécsre. pécsen felül egy buszra és betotyog az iskolába igen lelkesen. ott ül 5-6 órát. általában tök hasztalan, mivel egy darab értelmes órája sincs megtartva. ki jön az iskolából. ilyenkor általában találkozik a barátival, barátnőivel. egy kellemes délután után haza ballag. ahol a vonaton megint örlődik, hogy mi a faszért nem költözik már be pécsre. haza ér. némi táplálékot vesz magához. és koffeint!! a délután, és az este további része tanulással, mosással, teregetéssel, mosogatással, vasalással, és egyéb házimunkákkal telik. ha szerencséje van, tud filmet, sorozatot nézni, és olvasni. és ez megy 5-6 napon keresztül. majd jön a hétvége, ami vagy a buliról szól, vagy a családról.
hát ez az én érdekfeszítőnek legkevésbé sem mondható történetem.
ez evcsi története.
18 és fél évesen.
köszöntem a figyelmet.