2009. március 15., vasárnap

love actually.

igen. megint megnéztem. vagy századszorra. már vele együtt mondtam a szöveget. de nem tudom megunni. egyszerűen imádom. megfogja a dolog lényegét a film.


fura.
fura érés van bennem.

hiány.
nem gondoltam volna.
nem gondoltam volna hogy, ilyen pici idő után érezni fogom a hiányát.
most jött rám. eléggé. még én mondtam hogy nem para, túléljük. stb. persze, hogyne. de leesett. most es
ett le hogy nem vagy itt. messze vagy. "oly közel vagy hozzám, mégis messzi távol." szerettem volna ma sétálni veled egyet. veled lenni. csak úgy... lenni. hiányzik hogy átölelj. hogy bújj. hogy bújjak. hogy fogd a kezem. tényleg furcsa, hogy milyen kis idő alatt is fontossá válhat számunkra valaki. és ha ott van. ott van neked ő, akkor vigyázz rá. becsüld meg. :) becsüld meg mindazt amit tőle kapsz, és te adsz neki.
azt hiszem én becsülök.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

:)

Névtelen írta...

Végre! Örülök. ;)