miért állítasz magad elé álarcot? miért? így keményebbnek érzed magad? miért? és ha ez nem álarc akkor miért vagy ilyen? miért? így próbálsz védekezni? miért? miért jó ez így neked? miért? miért van ez az egész? miért? miért nem látsz a nagy büszkeségtől? miért? miért volt úgy? miért? miért van most így? miért?
miért?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
"Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (...) Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy."
NYUGODT VAGYOK!! VÉGLEG LENYUGODTAM. ITT AZ ÉN IDŐM.
nekem több idő kellett mint neki. de nekem is sikerült. megkönnyebültem. boldog vagyok. jólvagyok. csak zavar, h nem hallgatott végig h ezeket elmondjam neki.
Megjegyzés küldése