2008. július 12., szombat

nincs

kedvem írni, de valahogy mégis. most úgy éreztem szükségem van rá. nem tudom miért nem vagyok boldog. 4 napig folyamatosan buliztam. a barátaimmal voltam. akiket szeretek. mégis most nagyon le vagyok eresztve. egyedül érzem magam mint a kisujjam. de most egyedül kell lennem. ez lenne a megoldás. nem találkozni egy darabig, nem keresni egymást. kihagyni a bulikat. miatta. de kihagyom. nekem már az is boldogság ha ő boldog. akármitől. (tudom h ez halál nyálasan hangzott) ki lehet nevetni.
üres vagyok. nem tudom mit érzek. de azt tudom h üresség, és főként hiány van bennem. hogy nincs mellettem. és én csesztem el. én tehetek róla. és igaza van. talpra kellene végre állnom. de baromi nehéz. nagyon. nem tudok mit írni. ennyi. azt hiszem...

Nincsenek megjegyzések: