2008. május 8., csütörtök

zőőd.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nincs blog címem, nem írok, mert nincs, amit ki kéne írnom magamból. Régen én is írtam naplót, hasonló stílusban, depiben, csupa kérdéssel, akárcsak Te. Aztán az ember túléli a pubi időszakot, s egyszer csak feleszmél, hogy tán' normális felnőtt lett belőle. Megtanult máshogy nézni, empatikusabban érezni, és felnőttként bulizni, ami azért akkor sem volt semmi. Nekem is bajom volt az anyámmal, aki ivott, mint a kefekötő, bajom volt a világgal, amiben úgy éreztem, hogy megfulladok, bajom volt a nőkkel, a férfiakkal, de volt, aki segítsen átlépni a küszöböt, s ez a nagymamám volt. És sokat segítettek a könyvek, a zene, a színház, a filozófia. Sok kérdésre találtam, kaptam választ.
Tudom, hogy okos vagy, megkeseredett, látom miket olvasol, és milyen zenét hallgatsz. És láttalak felnőni. Ismerem a családod, és meggyőződésem, hogy nem csak veled van a gond. Hogy nem veled van a gond. Ezzel szemben mindenkinek kompromisszumot kell kötni, ami korodból adódóan neked nehezebb.
Nem agyallak, nem bántalak, segíteni szeretnék....mert nagyon csíptelek, a stílusod, az emberséged, és jó úton vagy egyébként...csak ezt még másnak is fel kell fogni, dolgozni.

Névtelen írta...

hát gyevos most már igazán érdekelne hogy ki vagy. :) láttál felnőni? ismered a családomat? ki vagy?