Mintha villám csapna belém: a komp korlátján egy magas, sötét bőrű, gyönyörű, egzotikus férfi ül hanyag testtartásban, és minket néz, az egyedüli fehéreket ebben a tumultusban. Istenem, fut át rajtam, ez gyönyörű, még sose láttam ilyen szépet!
Ruházata mindössze egy rövid, piros ágyékkötőből áll, ezzel szemben tele van ékszerekkel. Homlokát egy színes gyöngysorra erősített, ragyogó gyöngyház gomb díszíti. Hosszú, vörös haját finom copfocskába fonta, arcára és a mellére jeleket festett. Nyakába két hosszú, színes gyöngysor lóg, csuklóján több karperec. Az arca olyan szabályosan szép, hogy azt hinné az ember, nőt lát. A tartása, a büszke pillantása és inas izomzata azonban elárulja, hogy férfi a javából. Nem tudom levenni róla a szemem. Mint egy ifjú isten, úgy ül ott a naplemente fényében. Öt perc, és sosem látom többé, gondolom szomorúan, mert már kikötéshez készül a komp. Mindenki sietve leszáll majd buszra száll, szétszóródik a szélrózsa minden irányba, és eltűnik. Nehéz a szívem, alig kapok levegőt.

Corinne Hofmann: Afrikai Szeretők